Metszés ősszel!?!

2009 szeptember 21. | Szerző: Kertember |

 Vajon mit lehet, kell kezdeni ezekkel a növényekkel?

Sajnos nagyon sokszor a tenni akarás kerekedik felül a józan megfontolás helyett. Szó szerint belevágnak a feladatba, azaz metszőollót rakadnak és nyírnak. Több szempontból is tévesen cselekszenek. Fontossági rangsorolás nélkül lássuk mért is követünk el hibát.

Először is azért, mert a növényeink a külső környezeti tényezők (nappalok, hossza, hőmérséklet,) változását érzékelve felkészülnek a telelésre. Lassítják életfolyamataikat, besűrítik testnedveiket, beérlelik a termésüket, vesszőiket, raktároznak, megerősítik a fagyok elleni védelmi vonalakat, például rügygyapot. Egy kora őszi erős metszéssel ebbe a folyamtba avatkozunk be kedvezőtlenül, mivel a metszés hatására a rügyeket kihajtásra késztetjük. Ezek a hajtások tremészetesen nem tudnak beérni, nem tud befásodni, a levelek nem tudnek elöregedni, lehullani, így a fagy martalékává vállnak. Enyhe fagy esetén is fagysérülést szenved növényünk.

Másodszor a metszéssel sebeket okozunk, aminek begyógyítása elvonja növényünk energiájának egy részét, ezáltal a téli felkészülés hiányos, felületes lehet. Arról nem is beszélve, hogy a sebzéseken könnyen behatolnak a betegségek, amivel tovább gyengül a növényünk.

Harmadszor fel kell készülnünk arra, hogy télen fagysérülést szenved a növény, ami a hajtások 2/3 részét is elviheti. Ilyenkor a tavaszi metszés során kevés alternatívánk marad. Például rózsánál fordul elő gyakran, hogy olyan fagykár éri, ami miatt kénytelenek vagyunk indokolatlanul mélyen metszeni.

Mindennek ellenére mégsem mondom azt, hogy ne nyírjuk meg a növényeinket ősszel. Ha nagyon szükséges, akkor csak azokat az ágakat vágjuk le, amelyek zavarnak és csak olyan mértékig, ami nagyon indokolt, például el tudjunk menni a járdán. A legjobb lenne azonban az, ha az év során rendszeresen eltávolítanánk azokat az ágakat, amik zavarók a kertben.