Komposztálást ma még sajnos csak a nagyon elszánt emberek végeznek. Alapvetően nem bonyolult dolog, de a feldolgozása időigényes is lehet. Mért írom azt, hogy lehet? Azért mert a komposztálás végterméke több fázisú is lehet. A végső cél szerintem a jó minőségű komposztföld, ehhez azonban sok munka kell. De vannak köztes célok is pl. a félig érett komposzt, amit a kert talajába lehet beásni.
Manapság próbálnak divatot kreálni a komposztálásból, egyrészt üzleti haszon miatt, másrészt gondolom így próbálják rávenni a kevésbé elhivatott kertgazdákat a komposztálásra. Nagyon szép csili-vili edényeket kínálnak, ami a kerti zöldhulladék kezelésére valók. Ezek azonban több sebből véreznek, a leginkább a méretük gázos. Annyira kicsik, hogy senki se gondolja, hogy egy ilyen megvásárlásával már meg is oldotta a zöldhulladékának elhelyezését. Ezek többnyire csak a konyhából kikerülő szerves anyagnak elegendők, na és némi fűnyesedéknek. Egy kertebn azonban ettől sokkal több minden keletkezik, amit a természet ismét földdé tud érlelni.
Én a hagyományos dombos komposztálásnak vagyok a híve, ahonnan nem zárom ki a természet erejét. Nem veszem körbe nehezen szellőző fallal, nem korlátozom az állatok ki-be járását, nem teszek rá fedőt nehogy belessen valami csapadék is. Akinek van helye a kertben arra buzdítom, hogy a természetnek legnagyobb teret biztosító komposztdombot létesítsen. Válasszon ki a kertben egy árnyas helyet, és kezdje el oda hordani a zöldhulladékot, úgy, hogy egy prizmát alkosson. A prizma alatt nem kell bonyolult dologra gondolni. Ez csupán egy domb, csak ilyen szakszót akasztottak rá. Mindegy, hogy hosszúkás, vagy félgömb alakú, a lényeg, hogy a zöldhulladékot ne vékonyan terítsük szét, hanem egy kupacba hordjuk. Erre azért van szükség, hogy dombban biztosítsuk a természet szolgáinak azokat a körülményeket (hő, víz, levegő, fény), amik ahhoz kellenek, hogy földdé alakítsák a hulladékot.
Itt van a komposztdomb megbontva. Ezt már elkezdtem rostálni, igyekeztem úgy megbontani, hogy a közepe jól látható legyen. Sok fontos dolgot látni:
1; A domb teteje minden irányba lejt, ezzel érjük el azt, hogy a csapadék egy része a dombba szivárogjon, a felesleges része lecsorogjon onnan.
2; A domb két színre válik szét, van egy belső világosabb színű része és külső sötétebb. Gondolom mindenki rájött arra, hogy a sötétebb rész a nedvességtől sötétebb. Ez vizes (Mikkii-nek ragacsos), a világosabb szinte por száraz. Márciusban nyitottam ki a dombot, közvetlenül a sok hó elolvadása után, mégis milyen száraz a közepe. Fontos momentuma a nedvességtartalom a komposztálásnak, ezért egy picit elidőzök itt. Mért nincs ott nedvesség? Egyrészt azért, mert a komposztérés során hő keletkezik, ami esetenként nagyon meleg tud lenni, és ez kiszárítja a domb közepét. Másrészt technológiai hiba miatt. Az egyik hiba jól látható, a világosabb rész alján szálas anyagot láthattok, ez nem más, mint a lemetszett málnavessző. Ez bizony nem tartja meg a dombba bejutó vizet, hanem átfolyik rajta, úgy viselkedik, mint egy drénréteg. Ez bizony nem jó. A másik, ami nem látható a téli tüzelésből ideöntött hamu. Az összes erre a részre került, ez pedig felszippant minden vizet.
3; A dombba látható földszerű anyag, szálas anyag, tömbös anyag stb. Tehát korántsem egynemű. Olyan nincs, hogy egyszerre érik meg a domb. Hogy is lenne, hisz nem egyszerre hordjuk rá. Nagyüzemi komposztáláskor esetleg, bár ott is kirostálják a meg nem érett részeket. Nem kell tehát kétségbe esni, ha nem érik meg egy év alatt a komposzt. Minden évben ki kell nyitni és az egészet átrostálni.
Még az első képen egy egyéves dombot látni, addig ezen már egy 5-6 éves dombot, ami már igencsak ellaposodott, a tetejét benőtte a fű. Ez barna, még a másik inkább fekete. Ez csak falevélből, ráadásul keménylombú fák leveléből (vadgezstenye, tölgy, mogyoró, dió) készült komposztdomb. A csak lombból készült (pláne keménylomb) domb nagyon nehezen érik. A vizet szinte be sem fogadja, azt átvezeti magán, nitrogént szinte egyáltalán nem tartalmaz, a bontó szervezetek részére rossz körülményeket biztosít. Ezért ez a domb először a rágó szájszervű állatok birodalma, befészkelhetnek rágcsálók is. Ők aprítják, darabolják a lombot, így tömörödik is, mégnem egyre jobb körülmények lesznek benne az egyéb bontóknak. Ezért érik csak meg 5-8 év alatt. De megérik. Nézzétek milyen jó föld lesz belőle!
A barna a lombkomposzt, a fekete a vegyeskomposzt föld.
Mint említettem már a komposztdombot évente át kell rostálni. Ez nem kis feladat. Már a domb megbontása sem könnyű, mert a tetején lévő friss alkotók nagyon kapaszkodnak egymáshoz, nyúlósak, szálasak. Ezeket is érdemes azonban a rostára dobni, mert így a szálakat szétrázzuk, megtörjük, lazítjuk, levegősítjük, amitől jobban tud érni a következő évben. A rosta maximum néhány centiméter lyuknagyságú legyen. Ime.
Készülhet bármiből. Nem árt ha strapabíró, mert sokszor kell küzdeni rajta lapáttal. Az enyém így néz ki.
Rostálás során három anyagot különítsünk el. A komposztföldet, a hulladékot (kő, üveg, műanyag stb.), és a még nem érett komposztot, amit a domb teljes átrostálása után visszahelyezünk az eredeti helyére. Így néz ki a még nem érett, de már a bomlás nyomait magán viselő komposzt. Bocs nem forgattam el.
Mért szeretek komposztálni? Azért mert visszaadom a kertnek, amit tőle vettem el. No és az élményért is. Fárasztó ugyan, de nézzétek miket is lelni egy komposztdombban!
Vajon ez mi? Íme.
Egy méretes darázsfészek. Tél végén még nem veszélyesek, mert még merevek. A gyerekek érdekében likvidálnom kellett őket.
Őnagyságát én ébresztettem márciusban. Késett a vekkere. Az év során többször is találkoztam vele a kertben.
Vagy megtaláltam gyerekkorom “szentjánosbogarát”. Őt hívtuk annak. Sokat összeszedtünk belőle, hátha lámpaként világítanak. Persze ma már tudom, hogy hiába, de az emlék ami ilyenkor előbújik az emberből…..
Találni sajnos nem kívánatos egyedeket is. Őket likvidálni kell. Ilyen a drótféreg is, de sok pajor is él a komposztban.
Ezzel be is fejezném kis kalandunkat a komposztdombon. Ha valaki kíváncsi még valamire kérdezzen bátran.