A rózsák metszésének fő időszaka nyugalmi állapotukban van. Ez az időszak
nagyjából december közepétől-március közepéig tart, amit az időjárás nagyban
befolyásol. A nyugalmi időszakból metszésre igazán a február vége-március
közepe a legalkalmasabb. De erről bővebben a rózsák nyugalmi állapotú
metszésénél írok.
Második legjelentősebb metszési periódus a vegetációs időben történő metszés, azaz
nyáron. Ekkor a metszési célunk is többirányú lehet:
– folyamatos virágzás biztosítása,
– túlburjánzott növény kordában tartása,
– egészségügyi,
– növény egyensúlyban tartása.
Van amikor mindegyik célt egyszerre kell megvalósítani, de van amikor csak az
egyikre koncentrálunk. A kertekben járva azt tapasztalom, hogy többnyire csak a
virágzás miatt metszik a rózsákat nyáron. Ez rövid távon célhoz vezet, mert a
rózsa mindig hozza a virágát, de hosszú távon már a rózsatő idő előtti
öregedését, kimerülését, egyensúlyi állapotának felborulását eredményezi.
A rózsákat többféleképpen csoportosítja a szakirodalom. Metszésük szempontjából
én a következő csoportosítást alkalmazom:
– floribunda és nemes rózsák,
– többször nyíló bokorrózsák,
– egyszer nyíló bokorrózsák,
– kúszórózsák,
– talajtakaró rózsák,
– magas törzsű rózsák,
– kaszkádrózsák,
Nézzük őket csoportonként.
Sajnos nem rendelkezem mindegyik csoportba tartozó rózsával, így képpel sem tudom
illusztrálni őket, de nem is szükséges, hiszen a metszési alapelvek és
technikák nagyon hasonlóak. A lényeges eltérésekre pedig úgyis kitérek.
Teahibridek és floribunda rózsák.
A tearózsák 1867-ben Guillot által nemesített ’La France’ fajtával indultak
világhódító útjukra. A világhódítás nem túlzás, mert nagy népszerűségnek
örvendtek akkor is, és ma is. A tearózsák a következőkben hoztak újdonságot az
addig ismert fajtákhoz képest:
– alacsonyabb termetűek kb. 1 méter magasságúak,
– hangsúlyozottan felfelé törő merev hajtást, szárat nevelnek, ezért nagyon alkalmasak vágott
virágnak,
– viráguk, de főként félig kinyílt bimbós állapotuk nagyon mutatós, kinyílva már kevésbé
látványosak,
– színválasztékuk széles.
Virágzásuk folyamatos, egy száron csak egy virágot fejlesztenek. A folyamatos nyílás
érdekében az elnyílt virágokat el kell távolítani, mégpedig az első erős,
úgynevezett 5 levélkés levél fölött. Nagy biztonsággal ugyanis innen fejleszti
a következő virágban záródó hajtását. Hosszú hajtást fejlesztő fajták esetében
nem az első ötlevélkés fölött kell elvágni, hanem mélyebben, erről később
bővebben.
Talán nem a legjobban sikerült képek, de jól látható rajtuk, hogy azok a levelek,
amelyek hónaljából előtörnek a hajtások öt levélkéből állnak. Azaz egy
levéltengelyen öt levélke helyezkedik el. Látható, hogy metszés nélkül is innen
törnek elő a hajtások, de amíg metszéssel szabályozni tudjuk, hogy hány ilyen
hajtásunk legyen és azok milyen magasságban induljanak, addig metszés nélkül a
növény maga alakítja ezeket a tényezőket. A lenti képen látni az éppen kibúvó
kis hajtást.
A képen látható az is, hogy a metszési felület a rügytől ellentétes irányba lejt,
és a rügy fölött mintegy 1-1,5 centis csonk van. Erre azért van szükség, mert a
hajtást kezdeti, nagyon sérülékeny stádiumában védi a fizikai behatásoktól.
A tearózsák, vagy más néven teahibrid rózsák viszonylag hosszú egyenes hajtás
végén hozzák a virágot. Ha a metszésnél nem vágjuk vissza őket eléggé, akkor
őszre akár több métert is meghaladó magas rózsatövünk lesz. A rózsa egyensúlya,
statikája így felbomlik, ezért metszéskor mélyebben kell a hajtást elvágnunk.
Azt tudjuk, hogy az ötös levélkéjű levelek hónaljából fejleszt virágzó hajtást.
Ezért megkeressük felülről a legelső ilyen levelet, majd a hajtás hosszától
függő mélységben vágjuk vissza. Mégis milyen mélyen? Erre nagyon nehéz így látatlanba
iránymutatást adni. Nagyban függ a rózsa erejétől, egészségi állapotától,
hajtásainak számától. De feltételezve az átlagos állapotot:
– ha a hajtás hossza 30-50 centi közötti, akkor a felső 1/3-át vágjuk le,
– ha a hajtás 50-70 centi hosszú, akkor a felső 40-45 %-át vágjuk le,
– ha a hajtás hossza 70-100 centi hosszú, akkor a felső 50-60 %-át távolítsuk el,
– ha a hajtás meghaladja a 100 centit, akkor a felső 60-70 %-át metszük le.
Fontos, hogy a hajtás hosszát, ne a tövétől nézzük, hanem az előző metszés helyétől,
tehát az adott virágos hajtás tényleges hosszát vegyük számításba, ne pedig az
egész tő magasságát.
A képen látható, hogy a korábbi metszés fölött milyen
hosszú új hajtást hozott. Gondoljunk bele, hogy egy év alatt három emelet
rakódik egymásra. Ezzel elérheti a több méteres magasságot is.
Nyári metszésnél is távolítsuk el a beteg, sérült, vagy épen útban lévő hajtásokat
is. A metszési sebeket kezeljük fasebkezelő szerrel.
A cikk későbbi részeiben foglalkozom a többi csoport metszésével is, valamint a
metszés egyik legfontosabb eszközével a metszőollóval is.
