Védjük a növényeket a fagytól.

2012 december 1. | Szerző: Kertember |

Az a szép a természetben, hogy kiszámíthatatlan, mindig tartogat számunkra valami meglepetést. Sokan azt gondolják, hogy ezen mi emberek tudunk változtatni. Én nem tartozom közéjük. Én a természet uralmában hiszek. Hiszem, hogy nem tudjuk legyőzni erőszakos beavatkozásokkal, időlegesen arathatunk felette győzelmeket, de ezek a győzelmek később mindig visszaütnek. Álláspontom szerint nekünk is alkalmazkodnunk kell a természethez. Idén is az előző évekhez képest próbálom megtippelni, hogy mikor kell a télre, fagyra érzékenyen reagáló kedvenc kerti növényeimen segítenem annak érdekében, hogy jövőre is gyönyörködhessem bennük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer már majdnem bedőltem a meteorológusoknak, amikor november elejére telet, havat ígértek. A hó be is jött, de ahol én lakom szerencsére nem párosult igazi hideggel, ezért akkor még nem fogtam bele a téliesítésbe. Leanderek, muskátlik, citrusok, begóniák stb. mind-mind továbbra is a szabad ég alatt maradtak, nem károsodtak, nem fagytak el. Most újra azt láttam, hogy hideg idő következi, hóval és faggyal. Erre már felemeltem a fejem és megkezdtem a téli felkészülést. A mostani előrejelzést már komolyan vettem, mert a naptár is azt jelzi, hogy valóban közel a tél, és nem szívesen vallom be, de koromból adódóan a hideget, és hideggel érkező csapadékot megérzem. Most pedig éreztem, érzem. Érdekes, hogy a korunkhoz kötődnek az ilyen érzések, pedig mi is a természet szerves része vagyunk és bennünk is megvan a képesség, hogy érezzük a természetben bekövetkező változásokat, de ezeket az érzéseket elfedjük egyéb dolgainkkal. Korunk előrehaladtával azonban szerzünk olyan testi elváltozásokat, amik érzékennyé tesznek bennünket a változások érzékelésére.

Hazánkban őshonos növények kifejlesztették maguknak azt a képességet, hogy a tél kellemetlen hatásait átvészeljék. Némelyek károsodás nélkül, míg mások kisebb károsodásokkal, de túlélik a telet, tavasszal folytatják életüket. Persze ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni egészségesnek kell lenniük a tél kezdetekor, és rendelkezésükre kell állni minden olyan elemre, amire szükségük van a védelmük kialakításához. Nem részletezném az iménti mondataim, de fogadjuk el, hogy így van. A téma egyébként olyan sokrétű, és érdekes, hogy a tél folyamán igyekszem majd részletezni. Könnyebb úgy hatékonyan védekezni, és védekezésre felkészíteni a növényeket, ha mélységében ismerjük a témát.

Kertjeinkben azonban nemcsak őshonos növények vannak, hanem egyéb klímákról hozottak is. Sőt egyes kertekben túlsúlyba kerülnek ezek a növények. Ők azonban már korántsem alkalmazkodtak annyira a teleinkhez, hogy segítség nélkül át tudnák vészelni. Vannak továbbá olyan növények is, amik őshonosak ugyan nálunk, de beszerzésük nem honi termesztőtelepekről történt, hanem importból. Mivel sokkal kedvezőbb klímában nőttek fel, ezért nem fejlesztették tökéletesre a védelmi funkcióikat, így amíg ezt meg nem teszik szintén segítenünk kell őket. Vannak tehát olyan növények, amiket telelőre helyre kell vinnünk azért, hogy túléljék a telet, és vannak olyanok, amiket nem kell ugyan vinnünk sehová, de védenünk kell a kedvezőtlen külső körülményektől, és vannak olyanok amiket csak segítenünk kell a védelmi rendszerük felépítésében. Ez utóbbit szinte minden növény meghálálja. A telelőhelyesek közé tartoznak a citrusok, egyes pálmák, banánok, leanderek, bugavillák, egyes hagymások (pl. amarillisz, vérvirág) stb. Helyben segítséggel telelők egyes pálmák, banánok, selyemakác, import rózsák (főként törzsesek) stb. Segítséget igénylők közt találunk néhány tuját, fenyőt, igényesebb gyepet, de mint már írtam mindegyik növény hálás a segítségért.

Telelőhelyre hordás ideje változó. Az egyik csoportot, melyeket már e lehűlés is károsít, korán októberben kell behordanunk. Ezek többnyire meleg (16-20 fokos) és fényes helyet igényelnek. A másik csoportot később enyhébb fagyok megjelenésekor kell behordanunk. Ők bírják a néhány fokos fagyot. Hidegebb (5-8 fokos) és sötétebb, akár teljes sötétségű telelőt igényelnek. Ilyen pl. egyes citrusok, leander, egyes pálmák. Mindkét csoport károsodhat ha túl későn, vagy túl korán kerül a telelőbe.

Helyben telelő és segítségre szorulókat többnyire takarással segítjük. Vagy a tövüket takarjuk faaprítékkal, fenyőkéreggel, falevéllel, szalmával, vagy valamilyen egyéb természetes anyaggal, vagy a hajtásrendszerüket takarjuk. Én többnyire jutazsákkal, vagy légbuborékos fóliával takarom a növények föld feletti részeit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudom, hogy rengeteg kérdés maradt nyitott a cikk után, de ezekre most nem maradt időm. Nyugodtan kérdezzen, akit érdekel a téma mélyebben, de mint írtam a későbbiek során részletesebben is írok a teleltetésről.